Az én történetem

Honnan indultam

Bagarus Viktória vagyok, családfakutató, gyógypedagógus és édesanya. Sokáig el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer vállalkozó leszek. Évekig pedagógusként dolgoztam, szerettem a biztonságot, a kiszámíthatóságot. A férjem gyakran mondta, hogy nyugodtan belevághatnék a saját utamba, de én mindig úgy éreztem, ez nem nekem való. Aztán elindultam az önismeret útján. Elkezdtem megérteni, miért félek a bizonytalanságtól, honnan ered ez a gát bennem. Fél évvel később megszületett az első vállalkozásom, egy grafikai márka. Akkor azt hittem, ez a csúcs, hogy elértem, ameddig csak tudok. De az életnek volt még egy terve velem.

„Amikor az anyaság megmutatta a gyökereimet”

Amikor az anyaság megmutatta a gyökereimet Már a várandósságom alatt is sokat féltem. Folyamatosan figyeltem, mit eszem, rengeteg ételt nem fogyasztottam, rettegtem a különböző betegségektől, és állandóan ellenőriztem, minden rendben van-e. Akkor azt hittem, ez tudatosság, ma már tudom, inkább kényszeres félelem volt. Amikor megszületett a kisfiam, továbbra is aggódtam. Kezdetben féltem megfogni, aggódtam, hogy rosszul veszem fel és ezzel ártok neki. A hozzátáplálás, az első lépések  mind-mind aggodalommal teltek. Amikor felmerült bennünk a kistestvér gondolata, tudtam, hogy nem akarom újra így megélni a várandósságot. Éreztem, hogy ennek mélyebb oka van. Ekkor kezdtem el kutatni. Nemcsak magamban, hanem a családomban is. Megkérdeztem a nagymamámat, volt-e a múltban gyermekveszteség. Rögtön tudott két esetet: mindkét ükszülőm elveszítette az ikerlányai egyikét. Az egyik három-, a másik négyévesen halt meg. Ez a felismerés mindent megváltoztatott. A családfakutatás során kiderült, hogy a veszteség szinte minden generációban jelen volt: halva születések, betegségek, korai halálok. Megértettem, hogy a félelmem nem a semmiből jött. Hordoztam valamit, ami generációkon átívelt kimondatlanul, de erősen. A kutatás segített láthatóvá tenni ezt az örökséget, és elindított a gyógyulás útján.


„Egy váratlan üzenet Amerikából”

Nem sokkal ezután egy külföldi lánytól kaptam üzenetet. A férje vezetekneve ugyanaz volt, mint az enyém. Elmesélte, hogy a férje nemrég kezdte el kutatni a családfáját, és kiderítették, hogy az 1900-as évek elején egy azonos vezetéknevű férfi emigrált Magyarországról New Yorkba. Mivel ez a név nem túl gyakori, úgy gondolták, talán mindannyian ugyanabból a vérvonalból származunk, ezért is írt rám. Izgatottan kezdtem kutatni, és hamarosan rábukkantam egy 1908-as kivándorlási bejegyzésre. A dokumentum szerint 18 éves volt, születései helye, ideje és az édesapja neve is fel volt tüntetve. Minden adat stimmelt,egyetlen dolog kivételével. A magyar anyakönyvekben ugyanis ugyanez a fiú 1894-ben meghalt. Izgatottan kezdtem építeni a történetet: identitáscsere, katonai szolgálat elkerülése, hamis papírok, új élet Amerikában… minden darab a helyére került.
Csakhogy a történetnek még volt egy fordulata. Valami nem hagyott nyugodni. Ezért leültem, és elkezdtem átnézni az 1889-es anyakönyvet. És ott, a sorok között, a kézírásos bejegyzésekben megtaláltam az igazságot. Valójában két azonos nevű fiú is született ugyanabban az évben ugyanazon a településen, néhány háznyira laktak egymástól és még az édesapjuk neve is ugyanaz volt. Az egyik valóban meghalt 1894-ben, a másik viszont tovább élt, és ő volt az, aki 1908-ban kivándorolt Amerikába. Az online adatbázisban egyszerűen elírták a nevét, így eddig láthatatlan maradt. Egy addig rejtett kapcsolat most egy váratlan üzenet nyomán életre kelt, mintha a múlt üzent volna, hogy újra összefonódhassanak a szálak.

Az Időfonal születése

Ahogy egyre mélyebbre ástam a saját családomban, megértettem, hogy a múlt nem csupán emlék, hanem kulcs is: kulcs a jelen megértéséhez és a jövő felszabadításához. A kutatás közben rájöttem valamire: a felmenőim nagy része béres, kisgazda, vagy másoknál dolgozó földműves volt. Csak kevés kivétel akadt, de szinte mindenki egy munkáltatónál dolgozott, havi bérért. És akkor megértettem: tudat alatt ott élt bennem a gondolat, hogy ha én vállalkozó leszek, ha én sikeresebb leszek, akkor „elhagyom” őket. Mintha nem lennék hűséges hozzájuk. Valójában viszont pont fordítva van. Az ő kitartásuk és döntéseik formálták a jelent és az Időfonalon keresztül szeretném megmutatni, hogyan élnek tovább a felmenők tettei a mai generációban. Ebből a felismerésből született az Időfonal, ahol a családfakutatás nem pusztán adatok gyűjtése, hanem kapcsolódás a múltunkhoz. Hiszem, hogy minden történetben ott rejlik egy felismerés valami, ami segít jobban megérteni, kik vagyunk, és honnan jövünk.

A családfakutatás nemcsak nevekről és évszámokról szól. Hanem emberekről, döntésekről és örökségről. Minden sors egy szál az idő fonalában – és ha összekötjük őket, a múlt újra élni kezd.

Küldetésem az
Időfonal mögött

Minden családi történet összeköt minket azokkal, akik előttünk jártak, és azokkal is, akik utánunk jönnek.

Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, először meg kell értenünk, honnan érkezünk.

Amit megtalálunk, nem csupán adat, hanem továbbadható örökség.

Családi archívum A Honnan indultam, Amikor az anyaság megmutatta a gyökereimet és Az időfonal születése részeknél szereplő fotók családi archívumból származnak. A képek felhasználása, másolása vagy terjesztése harmadik fél számára nem engedélyezett és szigorúan tilos.